Titokzatos, hatalmas üregeket találtak néhány magyar erdőben

A budaörsi festékföld bányászatának története az egyik legérdekesebb fejezete a helyi történelemnek. A Csiki-hegyekben és a Frank-hegyen, amelyet ma Budaörsi-hegynek is neveznek, a 19. század második felében kezdődött meg a budai festékföld bányászata.

A természeti erők, különösen a hőforrások működése által kialakult tűzálló agyag értékes nyersanyagnak bizonyult. A helybéli bányászok, akik közül sokan budaörsi német családok voltak, jelentős mennyiségben fejtették ki ezt az anyagot, amelyből exportra is került.

A kitermelés technológiája külön figyelmet érdemel:

  • A hagyomány szerint egy Busch Károly nevű szobafestő fedezte fel az agyag új felhasználási módját. Ő volt az, aki először készített úgynevezett piktortéglát vagy festőtéglát.
  • Ez a termék alapozó fedőanyagként szolgált a szobafestőknél.
  • Az agyagot apró darabokra törték, majd vízzel elkeverve egyfajta masszát alkottak, amelyet a mészhez adagoltak.
  • Az így nyert keverék sokkal jobb tapadást biztosított, és tartósabb festékeket eredményezett.

A termék nevét az előállítási folyamat egyik jellegzetességéről kapta: a masszát kiszárított téglaformákban szállították.

A bányászat végső hanyatlására a II. világháború után került sor, amikor a német lakosság jelentős részét kitelepítették. Az 1950-es években végérvényesen leállt a gyártás, így a budaörsi festékföld ipartörténetének egy fontos szakasza lezárult.

Bár a bányák nagy részét mára betömték és lezárták, a természetjárók még mindig találkozhatnak nyitva maradt, barlangszerű járatokkal a turistautak mentén. De kiemelten fontos, hogy senki se próbáljon meg behatolni ezekbe a régi, néhol 10 méter mély alagutakba, mivel állapotuk ma már erősen omlásveszélyes, így életveszélyes lehet.

Forrás: termeszetjaro.hu

Fotók: Német-Bucsi Attila, Farkas Péter, Dömsödi Áron

Ez is érdekelhet